Így csináljuk jól

Ha bekerülünk egy új munkahelyre, nem könnyű megtalálni a helyünket. Érzelmi intelligenciánk többet segíthet, mint gondolnánk. Mutatjuk, hogyan.

Az állásinterjúkon a leggyakrabban csak azon van a hangsúly, hogy eladjuk magunkat, pedig EQ-nkra támaszkodva arra is ráérezhetnénk, hogy komfortos-e számunkra az adott munkahely. Figyeljünk az első benyomásunkra, a belső hangunkra, hiszen ahogy az embereknek, úgy a cégeknek is van egyfajta uralkodó érzelmi beállítódása, ami meghatározza a munkához való viszonyt és a munkatársi kapcsolatokat is. Ha ezt felismerjünk, nem lesz gondunk a beilleszkedéssel” – kezd bele a témába Magyar Judit, érzelmi intelligencia tréner, a Mercure Consulting Kft. ügyvezetője.

A lendületes                                                                        

Ezeknek a munkahelyeknek szinte a mottója is lehetne, hogy a munka szórakoztatóbb, mint a szórakozás. „Az első benyomásunk a lendület, a vibrálás, és az uralkodó versenyszellem lesz. Felfokozott tempó jellemzi ezeket a cégeket, a beszélgetésekben sok szó esik a motivációs célokról, a kompetenciákról, a sikerekről, hogy ki hová tart, és mit ért el. Aki ide bekerül, biztosan azt fogja érezni, hogy a kollégák mindig csinálnak valamit, igyekeznek a leghatékonyabban kihasználni az időt, vagyis nagyon nehéz leülni velük, és kicsit ellazulni. Az iroda garantáltan trendi lesz, akár a rendelkezésre álló csekély keretből is a legtöbbet hozzák ki. A céges eseményeken is hasonlóra számíthatunk, biztosan a város legdivatosabb helyén kortyolhatjuk majd a legmenőbb koktélokat” – osztja meg a szakember.

Ahhoz, hogy gyorsan beépülhessünk egy ilyen csapatba, a legfontosabb, hogy aktívak és proaktívak legyünk. „Ha fel tudjuk venni a fordulatszámot, azzal már szinte nyert ügyünk van. Emellett mutassuk meg, hogy kompetensek vagyunk, bátran fejezzük ki hozzáértésünket, ötleteljünk, és jelezzük szabad kapacitásainkat. Amit viszont mindenképp kerüljünk, főleg az első időkben: ne akarjunk a megszokott tempón lassítani, és átgondoltabbá tenni a folyamatokat. És ami talán még ennél is fontosabb, hogy semmiképp ne hívjuk fel a figyelmet az esetleges hiányosságokra, mert ezzel egy nagyon érzékeny pontra tapintanánk, és feltehetően komoly ellenszenvvel találnánk szemben magunkat” – tanácsolja Judit.

A felelősség-centrikus

Az ilyen jellegű cégek biztonságérzetet és átláthatóságot sugallnak. „Aki számára a kiszámítható keretek prioritást élveznek, itt garantáltan jól fogja érezni magát. Viszont némi feszültség is érezhető lesz a levegőben, és minden körülmények között a munka áll a középpontban, a magánélet héttérbe szorul, elvárásban, illetve kommunikációban egyaránt. A gondolkodásnak és az előrelátásnak van a legnagyobb presztízse egy ilyen munkakörnyezetben, ahol mindenki öntudatlanul is felkészül a legrosszabbra, így ha valamilyen krízis következik be, kézenfekvő a megoldás. Vagyis a nehéz helyzetek inspirálják leginkább az itt dolgozókat, ezt tartsuk szem előtt. A közösségi élet tartalmas, de mindig a bevált helyszínekre, elemekre támaszkodik” – mutat rá a legfontosabb pontokra a tréner.

Judit szerint a felelősség-centrikus munkahelyekre a felkészültség jelenti a belépőt, mindig, minden helyzetben. „Ha igazán jó színben szeretnénk feltűnni, az értekezletekre naprakészen kell érkeznünk, kész válaszokkal a lehetséges kérdésekre. Jó, ha számolunk azzal is, hogy biztosan lesz valaki, aki véletlenül beletrafál a tervünk egyetlen ingoványos részletébe – ezt soha ne vegyük magunkra! Legyünk lojálisak, és tegyük magunkévá a megfelelő idejű információadás-, illetve kapás képességét, mert ezek bírnak a legnagyobb értékkel.”

Az emberközpontú

Ha egy ilyen vállalatnál nyerünk munkát, biztosan a harmóniára törekvés lesz az első, amit érzékelünk. „Szemben a korábban emlegetett rendszerszemléletű munkahelyekkel, itt a legfontosabbak az emberek, akik benépesítik, élettel töltik meg az irodát, és az is hangsúlyos, hogy a munkatársak hogyan bánnak, kommunikálnak egymással. Minimum elvárás, hogy hallgassuk meg egymást, és viselkedjünk emberhez méltóan mindenkivel. Az első napok, hetek alapján kitapasztalható, hogy a dolgok szokások mentén történnek. Része a mindennapoknak az egymás közötti csendes hőzöngés, például a kávégép mellett, de ezek nem nyomnak sokat a latban, a megbeszéléseken senki nem ad hangot az ilyen típusú apró elégedetlenségeknek” – avat be a tréner.

Legyünk ott, legyünk a közösség része – ez a beilleszkedés legfőbb kulcsa. „Ismerjük meg a kollégáinkat és kommunikáljunk velük. Tehát először ne a projektekre koncentráljunk, hanem lássuk át, ki kicsoda és milyen kapcsolat van az egyes személyek között. A közös kávézás, ebéd remek terep erre. Ha még süteményt, csokit is viszünk a munkahelyre, a népszerűségi indexünk látványosan meg fog ugrani! Ne bolygassuk véletlenül sem a megszokott dolgokat. Ne húzzuk arrébb a szemetest, ne használjuk olyan teásbögrét, ami valakié lehet, ne parkoljunk oda, ahova más szokott. Viszont nyugodtan érezzük otthonosan magunkat, egy-két személyes tárgy az íróasztalunkon jól beleillik majd a családias légkörbe. A feladatokat az aktuális helyzet szüli, azok súlyát pedig sokkal inkább a viszonyok határozzák meg, mint egy előzetesen lefektetett folyamatábra – mi is ezek mentén cselekedjünk” – sorolja a szakértő.

3+1 kérdés, amin az állásinterjú múlhat

Megmutatjuk, mely kérdések alapján derül ki a munkáltatók számára, hogy ki a legjobb a pályázók közül.

A viselkedésalapú kérdésekről van szó, vagyis amikor az interjúztató arra kér bennünket, mutassuk be, hogyan cselekedtünk és milyen eredményeket értünk el bizonyos múltbéli helyzetekben, válaszainkból ugyanis készségeinkre, gondolkodásmódunkra, talpraesettségünkre és személyiségünkre is következtethet. A szakmai felkészültségen túl leginkább ezek mentén tűnhetünk ki a többi álláskereső közül, mivel ezek mind tapasztalatainkra alapoznak. Kránitz Éva álláskeresési tanácsadó szerint nemcsak az számit, amit mondunk, a hogyan is sokat nyom a latban: kezünk legyen látható a beszélgetés alatt, tenyerünk ugyanis nagyon sokat elárul rólunk. 45 fokban elfordítva őszinteséget mutat, lefelé fordítva magabiztosságra utal, 90 fokban egymás felé fordítva pedig azt sugallja, hogy értünk ahhoz, amiről beszélünk.

1. Melyik volt a leghosszabb távú döntése, amelynek során messzire kellett előretekintenie az időben?

Az ilyen típusú kérdéseknél indításként érdemes egy-két mondatban összefoglalnunk a helyzetet, majd négy-hat mondatban, aktív, cselekvő igéket használva kifejtenünk, mit is tettünk ebben a szituációban, végezetül pedig következhet az elért eredmények, tanulságok összefoglalása. Munkakörtől függően igyekezzünk olyan példát találni, amely proaktív hozzáállásunkról, konstruktív és felelősségteljes gondolkodásunkról, szükség esetén rugalmasságunkról is tanúbizonyságot tesz. Ez lehet egy ismeretlen, innovatív technológia bevezetésével kapcsolatos tapasztalatunk, korábbi csapatunk átszervezésének döntése, előkészítése és kimenetele, vagy egy befektetés, és az ezzel járó kockázatelemzés, végrehajtás, illetve a pozitív vagy negatív mérleg. Amennyiben először pályázunk vezetői pozícióra, de nem rendelkezünk ilyen jellegű gyakorlattal, számoljunk be olyan komolyabb projektekről, és az azokkal kapcsolatos szerepünkről, amely igazolja vezetői képességeinket.

2. Mondjon egy példát arra, amikor kitűzött maga elé egy célt, amit később elért!

A kérdező azt szeretné kideríteni, hogy mennyire vagyunk képesek a célkitűzésre és a tervezésre. Ennek tükrében egy olyan helyzetet válasszunk, amikor valóban jelentősége volt számunkra az adott célnak, és átgondolt stratégiát kellett felállítanunk az elérése érdekében. Marketingesként vagy értékesítőként szemléletes lehet annak bemutatása, hogyan határoztuk meg év elején a teljes üzleti évre vonatkozó céljainkat, a főbb mérföldköveket, milyen, szempontokat, rizikófaktorokat vettünk figyelembe, majd ejtsünk néhány szót a tervünkről is, amely mentén a megvalósításba kezdtünk: mennyire volt működőképes, miben kellett módosítanunk, végül pedig összegezzük az eredményeket. Elképzelhető, hogy pozitív példa helyett az interjúztató egy kudarcunkra kíváncsi, és arra, hogy hogyan is kezeltük azt, minek tulajdonítjuk a negatív végkifejletet, és mit tanultunk belőle.

3. Mutassa be a legnehezebb ügyfélpanaszt, amivel eddig találkozott!

Ennél és az ehhez hasonló kérdéseknél tartsuk szem előtt, hogy az a válasz, miszerint mindenkivel megtaláljuk a közös hangot, így nem kerülünk igazán nehéz helyzetekbe, sokkal inkább hat túlzónak, mint reálisnak. Egy ügyfél elégedetlensége nem feltétlenül a mi munkánkat minősíti, ezért bátran meséljük el, de természetesen maradjunk objektívek. Vázoljuk a panasz jellegét, okát, majd részletezzük, hogyan oldottuk meg azt: az interjúztató azt szeretné kideríteni, hogy felmértük-e az ügyfél igényeit, mérlegeltük-e a körülményeket, milyen módon kommunikáltunk, és sikerült-e feloldanunk a feszültséget, ezért igyekezzünk minderre kitérni. Amennyiben nem dolgozunk közvetlenül ügyfelekkel, meséljünk el egy munkatársi konfliktust és annak kezelését.

+1 Főnöke elment nyaralni egy hétre, és mielőtt elutazott, küldött önnek egy feladatot. Néhány fontos kérdésre még választ kell kapnia, viszont nem tudja elérni a főnökét. Mit tesz?

A feltevésen alapuló kérdések is gyakoriak az állásinterjún, mivel jól visszatükrözik problémamegoldó képességünket, a munkához való hozzáállásunkat. Többnyire valamilyen nehézséget vet fel a kérdező, és az érdekli, hogy milyen gyorsan tudunk erre reagálni. A felvetést ajánlott több szempontból is megvizsgálnunk, ebből ugyanis kiderül, hogy nem blokkolunk le váratlan helyzetekben sem. Például kezdhetjük azzal, hogy megpróbálnánk felhívni felettesünket, de ha nem járunk sikerrel, egy másik részleg vezetőjéhez fordulnánk, aki rendelkezhet a szükséges információkkal, esetleg főnökünk főnökét keresnénk fel. Amennyiben nem jutunk előrébb, mérlegelnénk a hiányzó adatok súlyát, és ennek függvényében felfüggesztenénk a feladatot, vagy saját belátásunkra hivatkozva igyekeznénk a legjobban teljesíteni.

Ezért nem minket választanak

Utánajártunk, melyek a legnagyobb hibák az állásinterjún, jó hír viszont, hogy némi odafigyeléssel könnyen kiküszöbölhetjük ezeket!

Ha behívnak minket állásinterjúra, az már fél siker, hiszen biztosaklehetünk benne, hogy az önéletrajzunk átment azon a bizonyos rostán. Ahhoz azonban, hogy a győzelem teljes legyen, személyesen is el kell tudnunk adni magunkat. „Az állásinterjú olyan, mint egy első randi: akkor van folytatás, ha mindkét fél akarja. Valójában az álláskeresés folyamata is a párkereséshez hasonló, hiszen érhetnek bennünket csalódások, de lehetnek egészen hosszan tartó kapcsolataink is a karrierünk során. Ahhoz, hogy megtalálhassuk az igazit, érdemes minden bemutatkozást tiszta lappal indítanunk, vagyis ne kudarcként éljük meg, ha néhány korábbi interjú után nem pozitív választ kapunk, fogjuk fel inkább úgy, hogy az adott állás nem volt nekünk való. Anélkül, hogy túlságosan kritikusak lennénk önmagunkkal, ajánlott levonnunk az esetleges következtetéseket, hol hibázhattunk az állásinterjú során, hogy legközelebb ezeken már ne múljon” – vezeti fel a témát Fehérvári-Varga Judit karrier coach.

Az első benyomás

Mielőtt még belekezdhetnénk a meggyőző mondandónkban, garantáltan keltünk valamilyen benyomást az interjúztatóban a megjelenésünkkel és a testbeszédünkkel, de a megbeszélt időpont betartása is lényeges a megítélésünk szempontjából. „A pontos érkezést nem lehet elégszer hangsúlyozni. Se túl korán nem tanácsos megjelennünk az interjún, késve pedig egyenesen tilos. Mindkét esetben kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a feltehetően teljesen betáblázott HR-est, ami akár a beszélgetésnek is rossz szájízt adhat” – figyelmeztet interjúalanyunk, aki maga is éveket töltött el a kiválasztásban.

Ami az öltözetünket illeti, a szakember szerint mindig a pozícióhoz igazítsuk. „Más az elvárás egy vezetői vagy egy asszisztensi munkakör esetén, azt viszont fontos hozzátennünk, hogy nem kell feltétlenül öltönyt vagy kosztümöt viselnünk, különösen akkor nem, ha a cégkultúra sem ezt képviseli. Természetesen inkább legyünk túlöltözettek, mint alulöltözöttek, mert akadnak interjúztatók, akik kimondottan érzékenyek a megjelenésre. Az összkép mindig legyen rendezett, ápolt, és elegáns, és alapszabály, hogy érezzük jól magunkat a ruhánkban, cipőnkben, feszengve ugyanis aligha tudjuk kihozni magunkból a maximumot.

A kézfogás sokkal többet elárul rólunk, mint gondolnánk. „Ha valakinek teljesen erőtlen a kézfogása, az akaratlanul is rossz pontot jelenthet a HR-esnél, ugyanis határozatlanságot sugall, éppen ezért érdemes gyakorolni. A szemkontaktus is hasonló jelentőségű: akár mi beszélünk, akár a másik felet hallgatjuk, ajánlott tartani, és olykor egy kedves mosollyal is kiegészíteni, mivel ily módon jól visszatükrözhetjük magabiztosságunkat” – fejti ki Judit.

Felkészülés, kétszer aláhúzva

Akár rutinos interjúzók vagyunk, akár most kezdünk bele az álláskeresésbe, a felkészülés az a lépés, amit semmiképp se spóroljunk meg! „Gyakran az interjú első kérdése, hogy mit tud az illető az adott vállalatról, így azonnal kiderül, ha egyáltalán nem készültünk, vagy az interjúztató nyelvére lefordítva, nem igazán érdekel bennünket az állás, csak szeretnénk már valahol dolgozni. Ilyen hozzáállással nem valószínű, hogy mi leszünk a befutók, ezért előzetesen érdemes megnéznünk a cég weboldalát, és tájékozódni az aktuális hírekről, kampányokról. Ha van valamilyen képünk leendő munkaadónkról, kérdeznünk is könnyebb lesz az interjú adott pontján, például egy átlagos munkanapról, a csapatunkról vagy az első projektünkről. Akinek nincs kérdése, valószínűleg nem is akar bekerülni, legalábbis a HR-es joggal gondolhatja így” – avat be a karrier coach.

Nézzünk utána a leggyakoribb interjúkérdéseknek, és gondoljuk át a válaszainkat. „Számítsunk rá, hogy a jó és rossz tulajdonságainkról valószínűleg beszélnünk kell, a reakciónk ugyanis az önismeretünk mértékéről tanúskodik. Legyünk képben az erősségeinkkel, de ismerjük be a fejlesztendő területeinket is, lehetőleg olyanokat, amelyek lényegtelenek az állás szempontjából. Szóba kerülhet egy konfliktusos helyzet kezelése is, amire ha nem tudunk munkahelyi példát felhozni, bátran említsünk egy sikeresen megoldott szituációt a magánéletünkből” – tanácsolja interjúalanyunk.

És hozzáteszi: „Mivel jellemzően az interjún szó esik a bérigényről is, jó, ha tudjuk, mi is az az összeg, amivel elégedettek lennénk. Mindig sávosan határozzuk meg az elvárásunkat, és az összeget tegyük függővé az egyéb juttatásoktól is. Tájékozódjunk a piaci viszonyokról, és lássuk tisztán a saját értékünket is. A bizonytalanság vagy egy olyan válasz, miszerint ezen a kérdésen még nem gondolkodtunk, szó szerint nem lesz kifizetődő!

Ezeket soha!

Vannak olyan megnyilvánulások, amelyekkel könnyen elvághatjuk magunkat, még akkor is, ha egyébként abszolút nyeregben lennénk, és egy munkaerőhiánnyal érintett területen szeretnénk elhelyezkedni. „Egyértelműen negatív hatást kelt, ha valaki szidni kezdi korábbi munkahelyét felettesét, ugyanis az interjúztató azt látja ilyenkor lelki szemei előtt, hogy néhány év múlva az adott cégről beszél majd hasonlóan az illető, ez tehát abszolút kerülendő. Maradjunk tárgyilagosak, és ne menjünk bele a részletekbe, ha arról kérdeznek minket, hogy miért mondtuk fel a korábbi állásunkat. Ugyanennyire lényeges, hogy tartózkodjunk a hazugságoktól, mivel a próbaidő alatt valószínűleg fény derül az igazságra, ha például soha nem használtunk egy adott számítógépes programot, vagy készítettünk pénzügyi tervet, ami sokkal több, mint kellemetlen” – emeli ki Judit.

Tartsuk szem előtt, hogy a személyes bemutatkozás soha nem a CV-nk felmondását jelenti, viszont ajánlott képben lennünk, melyik álláshirdetésre milyen tartalmú önéletrajzot nyújtottunk be, különösen akkor, ha több különböző munkakörre is pályázunk. „Mindig a releváns információkra koncentráljunk, és kerüljük az olyan kliséket, mint hogy csapatjátékosok vagyunk vagy jó kommunikációs készséggel rendelkezünk. Tapasztalatainkat konkrét eredményekkel tegyük hitelessé, és legyenek céljaink is. Bármilyen állásra jelentkezünk is, adjuk önmagunkat, és törekedjünk rá, hogy szavaink és viselkedésünk is meggyőzzék az interjúztatót: mi vagyunk a legalkalmasabbak az pozíció betöltésére” – összegzi a szakember.

Titkos jelek az állásinterjún

Vajon mi mindent árulunk el magunkról észrevétlenül az állásinterjún? Sokkal többet, mint hinnénk!

Ha az állásinterjúról van szó, mindig a mondandónkra koncentrálunk, és talán bele sem gondolunk, mekkora hatással van a beszélgetés kimenetelére a megjelenésünk, testtartásunk, ruházatunk, frizuránk, gesztusaink vagy épp az arckifejezésünk. „Kommunikációnk értelmezését sok esetben legalább hatvan, de bizonyos szakértői vélemények szerint akár kilencven százalékban a metakommunikációs jelek teszik ki. Ez nem is meglepő, hiszen az emberi nyelv mindössze százötven-kétszázezer éves, és évmilliókon át arra voltak elődeink ráutalva, hogy a metakommunikációból kódolják a körülöttük élők viselkedését” – hívja fel a figyelmet dr. Szvetelszky Zsuzsa, vállalati kommunikációs szakértő és szociálpszichológus.

Első benyomások

Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy már azelőtt bizonyos hatást keltünk, hogy megszólalnánk! „Ahogy kinyitjuk az ajtót, majd belépünk a szobába, annak rendkívüli ereje van, ezért érdemes gyakorolni. Árulkodik rólunk a testtartásunk – az egyenes, laza, magabiztos testtartás a legmegnyerőbb –, hogy hogyan fordulunk a többiek felé, és hogy felvesszük-e a szemkontaktust. A pupillánk tágulása vagy szűkülése is sokat mond a hangulatunkról, ezért érdemes már az interjú előtt úgy döntenünk, hogy kedvelni fogjuk ezt a helyzetet” – osztja meg dr. Szvetelszky Zsuzsa.

A kézfogásunk és a hangszínünk  is beszédes, ahogy a szakember szerint az sem mindegy, hogyan ülünk az asztalnál beszélgetés alatt. „Testtartásunk tükrözzön nyitottságot, ami hölgyeknél természetesen nem vonatkozik a lábakra, azokat ilyenkor szabályszerűen keresztbe kell tenni. A karjainkat azonban ne fonjuk össze, ahogy kezeinket se kulcsoljuk, mert zártságot sugallnak, ami nem túl rokonszenves egy ilyen szituációban. Fontos azonban, hogy ne csak a saját kommunikációnkra figyeljünk, hanem a többiekére is, és próbáljunk meg hatékonyan kapcsolódni hozzájuk. Ehhez jó módszer az ún. tükrözés: a velünk szemben ülő mindig felvesz egy bizonyos testtartást, és egy adott ritmusban lélegzik. Ennek részleges tükrözésével (semmiképp sem utánzásával) olyan tudatalatti harmóniát teremthetünk, aminek pozitív hatása lehet a beszélgetés kimenetelére.

Mintha…

Sikerünk sokszor lelkiállapotunkon múlik, és a jó hír, hogy ezt nem kell a véletlenre bíznunk. Amennyiben az állásinterjú előtt felidézünk egy olyan élményt, amelyben erősnek és eredményesnek éreztük magunkat, akkor a korábban emlegetett belépőnk is egészen más lesz, mintha kétségeinket ismételgetnénk magunkban. Ha biztosra mennénk, a beszélgetés előtt vonuljunk el egy nyugodt helyre, és két percre vegyük fel a sikerpózt: karjainkat V-t formálva emeljük a magasba, mintha épp győzelmet arattunk volna. Ez a rövid idő elegendő ahhoz, hogy bekövetkezzenek testünkben azok a hormonális változások, amelyek képesek viselkedésünket átírni, azaz sikerre hangolni.

William James pszichológus több mint száz évvel ezelőtt írta le a mintha-elvet, amelynek lényege, hogy testi változásokkal befolyásolni tudjuk lelki folyamatainkat, hangulatunkat. Vagyis nem azért mosolygunk, mert boldogok vagyunk, hanem azért vagyunk boldogok, mert mosolygunk. Ha valaki hosszabb időre összegörnyed, a szervezete erre olyan változásokkal reagál, ami miatt romlik a hangulata, ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg a győzelmet sugalló testtartásnál. Használjuk tehát jól és fordítsuk a javunkra ezt a lehetőségünket” – tanácsolja Zsuzsa.

Mit veszíthetek?

Interjúra készülve mindig tartsuk szem előtt, hogy az interjúztatók komoly képzést kaphatnak metakommunikációs jelekből, így tudatosan figyelnek a jelöltek öltözetére, hajára, sminkjére, és messzemenő következtetéseket vonnak le ezekből. Az is előfordulhat, hogy előre beépített helyzeteket generálnak, pl. valaki kiborít egy pohár vizet, vagy elgurul egy toll – ilyenkor azt tesztelik, mennyire jövünk zavarba, mennyire zökkenünk ki. „Érdemes néhány tét nélküli interjúval gyakorolnunk, rutint szereznünk. Az interjúztatók sem tudják százféleképpen levezetni a beszélgetéseket, és pár alkalom után, némi tapasztalattal a hátunk mögött már jelentősen csökkentheti esetleges félelemérzetünket. bizonytalanságunk. Tanuljunk az egyes helyzetekből, ne pedig kudarcként éljünk meg egy visszautasítást, mert ez a hozzáállás is nagyban befolyásolja kisugárzásunkat” – fejti ki a szociálpszichológus.

És hozzáteszi: „a magabiztosság mindig nyerő, ahogy a természetes, kedves mosoly is. De ne próbáljuk megjátszani magunkat, inkább azon van a hangsúly, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet. Ha lámpalázunk van, egyszerűen valljuk be önmagunknak, és azáltal, hogy elfogadjuk, bele is nyugszunk, így már nem arra fogunk koncentrálni, hogy csökkentsük, hanem sokkal inkább magára a beszélgetésre fókuszálunk. A pozitív hozzáállás a kényelmetlen szituációkon is átlendít bennünket, például ha magukra borítjuk a kávét, nyugodtan nevessük el magunkat, vagy mondjuk el, hogy nagyon sajnáljuk, hogy így történt, és most mennyire zavarban vagyunk emiatt. Ahogy ennek az érzésnek hangot adunk, máris csökkentettük, és nyílt, őszinte benyomást tettünk a másik félre.

Az álláspiac elmúlt években zajló változásának köszönhetően a teljes munkaidős foglalkoztatáson túl egyre több lehetőség közül választhatunk. Már szinte minden területen kínálnak 4 órás vagy 6 órás állásokat, de kipróbálhatjuk a távmunkát vagy akár az időszakos projektek szabadságát is.

Az új alternatívák nagyban hozzájárulhatnak a munka-magánélet egyensúlyának megteremtéséhez: kisgyermek mellett vagy a felsőfokú tanulmányokat folytatva is lehetséges dolgoznunk, vagy egyszerre akár több munkakörbe is belekóstolhatunk. A jövő biztosan a rugalmas munkaidő felé mutat, amely a 8 órás modellhez képest sokkal színesebb karriert tesz lehetővé. Interjúalanyunk, Beáta (32) mindkettőbe belekóstolt, de számára egyértelmű, hogy a kötetlen időbeosztásban érzi jól magát.

Irodai monotonitás

Beáta karrierjét vidéken, középiskolai tanárként kezdte, majd Budapestre költözött, és egy nyelviskolában helyezkedett el, ahol a tanítás mellett recepciósként is dolgozott. Ekkor már belekóstolt a rugalmasabb munkarendbe, de váltásra kényszerült: egy autókereskedésben lett asszisztens, napi 8 órában.

Számomra nagyon monoton volt ez a munka. Teljes munkaidőben gyakorlatilag ugyanazt kellett csinálnom, egész nap autók eladását és vételét szerveztem, leginkább németül. Nem találtam kihívást a feladatokban, ráadásul naponta két órát utaztam is, így szinte másról sem szóltak a napjaim, csak a munkáról. Fél évig bírtam ezt” – foglalja össze tapasztalatait a fiatal nő.

Ha hosszabb ideje dolgozunk ugyanabban a munkakörben, ráadásul az időnk nagy részét az iroda négy fala között kell eltöltenünk, könnyen kiéghetünk és elveszíthetjük lelkesedésünket. Mindezt fokozhatja, ha a légkör sem ösztönzően hat ránk, és gyakori konfliktusok nehezítik a munkavégzést. Sok munkáltató már felismerte, hogy ajánlott tennie ez ellen, és dolgozói például pár évente új feladatkörben próbálhatják ki magukat cégen belül. Ha ezt nem kínálják fel nekünk, akkor is van módunk színesíteni a munkánkat!

A változatosság előnyei

Egyértelmű volt számomra, hogy sokkal változatosabb feladatokra vágyom, és szükségem van arra, hogy különböző impulzusok érjenek a munkám során. Ezért üzletkötőként helyezkedtem el 4 órában, teljesen rugalmas időbeosztással, mellette elkezdtem rendszeresen tolmácsolni és fordítani, illetve néhány privát németórát is tartok.” – folytatja történetét Bea.

A részmunkaidő előnyeit egyre több munkavállaló felismeri. Ha több eltérő területen dolgozunk, folyamatos lehetőségünk nyílik a fejlődésre, és a motivációnk is sokkal erősebb marad az egyes munkakörökben, hiszen nincs időnk belefásulni a feladatainkba. Interjúalanyunk hozzáteszi: „rengeteg sikerélményem van azáltal, hogy több munkakörben kell helytállnom, ami nagyon pozitívan hat az önértékelésemre.” Kapcsolatrendszerünk is állandóan bővülhet, amellyel tovább növelhetjük munkaerő-piaci értékünket, és egy váltásnál hasznos eszköz lehet a kezünkben.

Ha csak néhány órát kell az irodában töltenünk, vagy távmunkában dolgozunk, azzal a fajta időhiánnyal sem kell megküzdenünk, amivel egy teljes munkaidős állás mellett állandóan szembesülünk. „Amióta magam osztom be az időmet, sokkal nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy ha kell, elmehetek a postára vagy a bankba, és egy szerelővel is sokkal egyszerűbb időpontot egyeztetnem, ha nem csak este hat után érek rá.  Könnyebbek így a hétköznapok, és ez szintén fontos számomra” – mutat rá egy lényeges pontra a fiatal nő.

Az érem másik oldala

A rugalmas munkavégzés rugalmas és nyitott személyiséget kíván, aki könnyedén tud reagálni a váratlan helyzetekre, és el tudja fogadni, ha a bevételei esetleg nem fixen alakulnak egy hónapban. „Előfordul például, hogy az úr, akinek tolmácsolok, hetekig nem keres, majd hirtelen megérkezik Németországból, és akkor rendelkezésre kell állnom. Ilyenkor gyorsan át kell szerveznem a többi feladatomat. Vagy az is megesik, hogy betegség miatt néhány németóra elmarad, és kevesebb pénzzel kell kalkulálnom” – avat be a negatívumokba Beáta.

Ha összejönnek a feladatok, az stresszel jár, és ilyenkor komoly jelentősége van a priorizálásnak. Hasonlóan nagy kihívást jelenthet egy-két hét szabadság is: ha online területeken dolgozunk, az élet akkor sem áll meg, amíg mi pihenünk, vagyis ilyenkor előre kell dolgoznunk, és esetleg a szabadság alatt is rá kell néznünk a leveleinkre. „Aki a kiszámíthatóságot tartja igazán fontosnak, az hosszú távon valószínűleg egy teljes munkaidős állásban fogja komfortosan érezni magát. Csupán önismeret kérdése, hogy megtaláljuk a nekünk leginkább megfelelő munkát” – vallja interjúalanyunk.

Egyre több nemzetközi cég látja meg a lehetőséget a magyar munkaerőben. A naprakész szaktudás azonban önmagában még nem elég, hogy helyt tudjunk állni a hazaitól sokszor lényegesen eltérő vállalti kultúrában. Szende Csaba, az Eaton EMEA Üzleti Szolgáltató Központ HR igazgatója szerint a legfontosabb, a “can do attitude”, vagyis az “ezt nem lehet” hozzáállás helyett a “hogyan tudnám megcsinálni” gondolkodás.

Az amerikai központtal működő globális vállalat Budapesten közel négyszáz szakembert foglalkoztat, de a munkavállalói száma világszerte meghaladja a százezret. „A budapesti irodánkból a világ számos országában élő ügyfelekkel és kollégákkal dolgozunk együtt, így nálunk a sokszínűség, a nyitottság természetes része a hétköznapoknak, ugyanúgy, mint a teljesítményorientált munkakultúra” – foglalja össze az igazgató.

A szakmaiság a legfontosabb

A multinacionális cégek általában vonzó juttatási csomagot kínálnak, azonban ezért cserébe felkészültséget és gyakorlati tudást várnak el. Hasonlóan fontos a motiváltság, az elköteleződés és a nyitottság a fejlődésre. Ha mindezekkel rendelkezünk, biztosan lesz lehetőségünk a szalmai előrelépésre.

Ha egy nemzetközi hátterű cégnél szeretnénk elhelyezkedni, érdemes az önéletrajzunkat is ennek  megfelelően megírnunk. Egy lényegre törő, intelligensen strukturált CV, amely alátámasztja a szakértelmet, a tudást, a tapasztalatot és a kompetenciát, lehet az útlevelünk aúj kihívások felé” – mutat rá a HR vezető.

A globális multik leányvállalatai több száz, vagy akár ezer főt is foglalkoztatnak, így számtalan területeken kínálnak állást a szakemberek számára, mint a pénzügy, a HR, az IT vagy az értékesítés. „A budapesti irodánk a vállalat számos üzleti területéhez kapcsolódva, megszámlálhatatlan folyamatot támogat, így a nyitott pozíciók is nagyon színesek” – teszi hozzá Szende Csaba.

Nyitottság és nyelvtudás

Ha multinacionális cégnél tervezzük a jövőnket, számolnunk kell a kulturális különbségekből adódó esetleges nehézségekkel. Egészen más egy nagy fordulatszámon pörgő amerikai cégnél dolgozni, mint egy francia multinál, ahol olykor a határidők csúszása okozhat fejtörést, vagy épp egy német vállaltnál, amelynek folyamatait a teljes precizitás és kontroll jellemzi.

Nemzetközi környezetben dolgozunk ezért a nyitottság és a kulturális érzékenység alapvető elvárás, ami az új kollégák beilleszkedéséhez és a mindennapokhoz is nélkülözhetetlen” – hangsúlyozza a szakember.  Ilyen hozzáállással nemcsak a munkánkat könnyítjük meg, de a látásmódunk is színesedhet, ha jobban megismerjük külföldi kollégáink gondolkodását.

A szaktudáson és a személyes kompetenciákon túl a nyelvtudás is elengedhetetlen: „Az üzleti nyelvünk az angol, így ez alapelvárás. Munkakör függő, de általában ezen felül még egy európai nyelv ismerete szükséges. Cégünk egy ingyenes, belső nyelviskolát is működtet, hogy egy esetleges harmadik nyelvet is elsajátíthassanak a kollégák, vagy csak csiszolják, frissítsék meglévő nyelvtudásukat” – fejti ki az igazgató.

Amikor a munkavállaló választ

A munkaerőhiány jelentősen átírja a kiválasztási folyamatokat, vagyis a legjobb szakemberekért már a cégek versenyeznek, nem pedig fordítva. Ezt a tendenciát Szende Csaba is megerősíti:  „A cég is választ, de amit sokszor elfelejtenek a munkáltatók, hogy a jelentkező is választ. Ma már nem „a megtisztelő, hogy behívtak interjúra” attitűd a nyerő, hanem sokkal inkább „a megtisztelő, hogy bejött hozzánk interjúra” szemlélet.

Érdemes tehát úgy készülnünk az állásinterjúra, mintha egy üzleti megbeszélés lenne. Tájékozódjunk az adott multi tevékenységéről, nemzetközi jelenlétéről, a képviselt szellemiségről, és ennek megfelelően domborítsuk ki tudásunkat és motivációnkat. „A legfontosabb azonban, hogy ne gondoljuk túl a dolgokat, legyünk egyszerűek, lényegre törőek és világosak. És adjuk önmagunkat” – tanácsolja a szakember.

A kompetenciák témája igen homályos terület, nagyon sok munkavállaló ugyanis nem tudja, mi minden tartozik ide, sőt ez sok munkáltatóra is igaz! A legtöbb esetben a kiválasztás sem kompetencia-alapon történik, ami nagy hiba” – kezd bele Hadas-Hajdu Helga, a Job Evolution Nonprofit Kft. szakmai vezetője.

A fogalmat így határozza meg a szakember: „a kompetencia azon készségek és képességek összessége, amelyeket a tanulmányaink és a munkánk során sajátítunk el. Legfogékonyabbak harminc éves korunkig vagyunk, majd ahogy megfogalmazódik bennünk a tudatos fejlődés igénye, úgy bővíthetjük tovább, akár már célirányosan kompetenciatárunkat.”

Lássunk tisztán!

Munkahelyünk elvesztése esetén karriercéljaink újragondolásához elengedhetetelen a múltba való visszatekintés és annak tisztázása, hogy pályánk soránk mikor, milyen munkakörben éreztük igazán jól magunkat. „Érdemes papírra vetnünk életünk fontos állomásait, és pontról-pontra felírnunk, milyen feladataink voltak az adott pozícióban. Ezután válaszoljuk meg magunknak a kérdést: mely készségemet használtam az adott feladatnál, hogy azt sikeresen el tudtam látni. Például: a kommunikációs készséget, a kreativitást, a magas szintű problémamegoldást, vagy az analitikus szemléletmódot. De ne vesszünk el a részletekben, koncentráljunk arra a kompetenciára, amely a leglényegesebb volt az eredmény szempontjából – tanácsolja Helga.

Ha rászánjuk az időt a fenti kérdés kidolgozására, azzal hatalmas lendületet adhatunk megcsorbult önbizalmunknak, hiszen feketén-fehéren láthatjuk magunk előtt, mennyi értékes tudással rendelkezünk már. „Ha az állásvesztés miatt mégsem tudunk tárgyilagosan nézni magunkra, sokat segíthet egy karrier-coach, aki a megfelelő módon tart tükröt elénk, és ha kell, a szemünket is felnyitja értékeinkre” – hangsúlyozza a szakértő. A lényeg, hogy megtaláljuk azt a hat kulcskompetenciát, amelyet bármikor, magabiztosan ránthatunk elő fegyvertárunkból. Ezeket tudjuk majd az állásinterjúkon is a leghitelesebben képviselni, konkrét feladatokkal alátámasztva.

Figyeljünk a munkaerőpiacra!

A kompetenciavizsgálatot nem csak álláskeresőként ajánlott megtennünk, hanem abban az esetben is, ha már hosszabb ideje dolgozunk egy pozícióban. „Én mindenkit arra buzdítok, hogy legalább ötévente méretesse meg magát a munkaerőpiacon, mert csak így derül ki, hogy az adott területen milyen tudásra és készségekre van aktuálisan szükség. Ha valaki ezt nem teszi meg, majd váratlanul váltásra kényszerül, meglepetten fogja tapasztalni, hogy mennyire lemaradt a saját szakterületének elvárásaitól” – figyelmeztet a karrier-tanácsadó.

Természetesen az előnyünkre válik, ha bizonyos kulcskompetenciáinkat már rutinból alkalmazunk, de fejlődni ezekben is lehet, sőt kell is! „A rutint is lehet gyémántosabbá csiszolni, és speciális irányba bővíteni. Álláskeresés esetén ugyanis pont ezzel juthatunk előnyhöz a többi jelentkezővel szemben” – egészíti ki a fentieket Helga.

A szakember szerint a nagy tapasztalattal rendelkező szenior munkavállalók közül sokan nem fókuszálnak eléggé a fejlődésre, és olyan kompetenciákat hagynak figyelmen kívül, mint a nyelvtudás. „Akik a gazdasági válság miatt veszítették el több évtizedes pozíciójukat, nehezen találják meg a helyüket a megváltozott viszonyok között. Ezzel szemben azonban egy pozitív trend is kezd kirajzolódni: egyre több fiatal munkavállaló tudatosan áll a karrierjéhez, és akár karrier-tanácsadó segítségét is kéri az adottságai és lehetőségei minél teljesebb kiaknázásához” – számol be a szakmai vezető.

Merjünk váltani!

A hozzám fordulók között akad olyan, akinek a pályája egészen váratlan fordulatot vett egy részletes kompetenciaelemzés után: a hölgy közel tizenöt évig kezelte egy vállalat autóflottáját, ami annyit jelentett, hogy a különböző dokumentumok, számlák hozzá érkeztek be, ezeket dolgozta fel, készítette elő. Csak a legalapvetőbb készségeit használta a munkája során, számolt, ellenőrzött, rendszerezett, de nem lépett túl ezeken. Elvégeztünk vele egy sokoldalú tesztet, amelyből kiderült, hogy ő egy kiemelkedően kreatív, emberközpontú, kommunikatív személyiség, vagyis épp ellenkezője annak, mint amivel eddig foglalkozott. Az információk olyan felszabadítóan hatottak rá, hogy azonnal megváltozott az öltözködése, majd két korábbi kolléganőjével megnyitotta szépségszalonját, amelyet azóta is sikeresen vezet” – osztja meg a tanulságos történetet Helga.

Utánajártunk, mit jelent, miért fontos, és hogyan fejleszthető lelki ellenálló képességünk.

A reziliencia, vagyis a lelki ellenálló képesség fogalma néhány éve kúszott be a köztudatba. Az élet valamennyi területén elengedhetetlen képességről van szó, amelynek szerepe a munkaerő-piacon is kiemelkedő. A megnevezés a fizikából származik, és a fémek ellenálló képességét takarja, de ugyanígy alkalmazható emberekre, sőt szervezetekre is. A fogalomról szakértőkkel beszélgettünk.

A stressz nem csak káros lehet!

A stresszt, legyen az munkahelyi vagy magánéleti, jellemzően negatív jelzőkkel emlegetjük, azonban a stressz-kutatások igazolták, hogy a stressznek van egy nagyon pozitív hatása van. „Egy kutatás során olyan gyermekeket vizsgáltak, akik valamilyen nagy traumán estek át, ami lehetett például egy súlyos betegség, vagy a szülők elvesztése. Voltak gyerekek, akik az adott eseményt poszttraumás növekedésként élték meg, és hatására jelentősen fejlődtek, míg mások épp ellenkezőleg élték meg a helyzetet. Ekkor jöttek rá, hogy a stressznek ún. facilitáló, azaz előremozdító hatása van, majd csokorba gyűjtötték azokat a képességeket, amelyek kapcsolatban álltak azzal, ahogy a gyerekek a nehézségekre reagáltak – ebből született meg a reziliencia fogalma” – osztja meg Gégöl Júlia, a HR-Evolution Kft. HR tanácsadója, trénere.

Önmagunk reaktiválásának képességéhez számos faktor tartozik. „Hogy hogyan is reagálunk egy nehéz élethelyzetre, képesek vagyunk-e felállni, megújulni, nagyban múlik azon, hogy elfogadjuk-e a múltban történeteket. A továbblépéshez, fejlődéshez elengedhetetlen a reális optimizmus, a megfelelő önbizalom és az önfegyelem. Lényeges kérdés, hogy milyen megküzdési mechanizmussal rendelkezünk, problémammegoldó fókusszal működünk-e, azaz aktívak, cselekvők vagyunk, vagy sokkal inkább úgy érezzük, hogy velünk csak megtörténnek a dolgok. Aki reziliens, tud segítséget kérni, és képes befogadni a pozitív és negatív visszajelzéseket is, valamint tudatosan építi kapcsolati hálóját, amely a traumatikus helyzetekben is támaszt nyújthat számára” – emel ki néhány alappillért Hadas-Hajdu Helga, karrier-coach, a Job Evolution Nonprofit Kft. szakmai vezetője

Mennyire vagyunk reziliensek?

A munka világába a pozitív pszichológia ültette át a lelki ellenálló képesség fontosságát. „Korábban a gazdasági váltás, napjainkban pedig a rohamos technológiai fejlődéssel együtt járó változások teszik szükségessé, hogy a munkavállalók reziliensek legyenek. Pontosan ezért szerepel valamennyi álláshirdetésben elvárásként a stressz-tűrő és problémamegoldó képesség, a rugalmasság, illetve a változásmenedzsment, ezek mind reziliens képességek. Ha visszatekintünk karrierünkre, arra, ahogyan a munkahelyi problémákat, váratlan nehézségeket, az esetleges elbocsátásokat kezeltük, kirajzolódhat, mennyire is vagyunk lelkileg ellenállóak, de egy egyszerű online teszt segítségével is képet kaphatunk magunkról” – részletezi Hadas-Hajdu Helga.

Gégöl Júlia szerint a kompetencia-alapú állásinterjú-kérdések is azt hivatottak kideríteni, hogy mennyire reziliens egy munkavállaló: „általában minden bemutatkozó beszélgetésen van egy blokk, amikor arra kíváncsi az interjúztató, hogy hogyan kezeltünk egy helyzetet, amikor negatív visszajelzést kaptunk, esetleg kudarcot vallottunk, vagy hogyan éltük meg, amikor egy korábban ismeretlen feladatot kellett megoldanunk. Érdemes felkészülnünk ezekre, de tartsuk szem előtt, hogy a reziliens képességek a személyiségünk magja felé mutatnak, azaz nincs olyan, hogy megfelelő válasz. Próbáljuk a képzeletbeli szituációkat, amelyekre a kérdések vonatkoznak, egy már hasonló átélt élményhez kapcsolni, és eszerint válaszoljunk. Ha a múltban nem megfelelően reagáltunk egy kellemetlen szituációban, foglaljuk össze, mit tanultunk belőle, és mit tennénk ma másképp. A lényeg, hogy válaszunk hiteles és önazonos legyen.

Út a fejlődéshez

Amennyiben úgy érezzük, hogy épp egy krízishelyzetet élünk át, mert például váratlanul kézhez kaptuk a felmondásunkat, esetleg most döbbentünk rá, hogy csupán a környezetünk nyomása miatt végeztük munkánkat hosszú évekig, és épp keressük a hozzánk illő új utat, vagy a kiégés tüneteit fedezzük fel magunkon, és igyekszünk visszatalálni az elveszített egyensúlyhoz, nagy szükségünk lehet a lelki ellenálló képességünk megerősítésére. „Ha nincs lehetőségünk szakemberhez fordulni, bátran nézzünk szét az ismerőseink között, mert biztosan akad olyan barátunk, aki átment már hasonlón, és példaként szolgálhat számunkra. Azonban először is el kell jutnunk odáig, hogy segítséget kérjünk! Sokan ugyanis még manapság is szégyenkeznek, ha nehézség adódik az életükben, amivel nem tudnak egyedül megbirkózni” – mutat rá egy fontos pontra a karrier-coach.

Júlia hozzáteszi: „néhány egyszerű gyakorlattal sokat tehetünk önbizalmunk erősítéséért. Tekintsünk vissza, és gyűjtsük össze, milyen főbb eredményeink voltak eddigi karrierünk során, és azt is hangsúlyozzuk ki magunknak, hogy mennyi energiát fektettünk be azért, hogy mindezek sikerüljenek. Érdemes azt is akár naponta tudatosítanunk magunkban, hogy munkavállalóként milyen kiemelkedő képességekkel rendelkezünk, és mely személyiségjegyeinket kedveljünk leginkább. Ezek a felismerések jó alapot adnak majd ahhoz, hogy meglássuk a jövőnkben rejlő lehetőségeket, és kitűzzük új céljainkat, amelyek felé friss lendületet véve elindulhatunk.

Sikeres álláskeresés 45 év felett

A szenior munkavállalók gyakran hátrányban érzik magukat az álláskeresés során. Lássuk a szakértő tanácsait, amelyekkel ez a hátrány leküzdhető!

Az elmúlt két-három évben sok munkakörben megnövekedett a 45 év feletti jelentkezők száma, azonban ez az arány egyáltalán nem mutatkozott meg a felvételek során” – foglalja össze a tapasztalatokat Pethő Anikó, karrierszakértő. Ez a felismerés hívott életre tavaly novemberében egy, a munkaadók körében végzett kutatást, amelyben az ehhez a korosztályhoz való negatív hozzáállás okait vizsgálták.

Az általunk monitorozott cégekben a középkorú dolgozók aránya legfeljebb tíz százalék, míg a KSH adatai szerint a munkavállalók közel negyven százaléka ebbe a korosztályba esik. A kutatás során arra kerestük a választ, hogy a vállalkozások hajlandóak lennének-e ezt a tíz százalékot saját erőből növelni, ez ugyanis egybevág a kormány szerepvállalásával, amely szerint 2020-ig húsz százalékkal emelkedik a 45 év feletti munkavállalók foglalkoztatottsága” – fejti ki Anikó.

Jogos félelmek

Az elsősorban Pest megyei vállalkozások körében készített felmérésből egyértelműen kiderül, hogy a munkaadók nyitottak lennének erre a korosztályra, azonban néhány rossz tapasztalat, és ebből született feltételezés mégis visszatartja őket. Az anonim kérdőívben a rugalmatlanságot, a digitális lemaradást, az egészségi állapotot, a generációs különbséget és a személyiségből adódó nehézségeket jelölték meg legtöbben indoknak.

A szakértő úgy látja, hogy a probléma azonban egyáltalán nem egyoldalú, és nem csak a munkaadók hozzáállásán múlik a negatív eredmény. „Ahhoz, hogy a szenior munkavállalók valóban versenyképesek legyenek, nekik is tenniük kell: oda kell figyelniük a megjelenésükre, egészségesen kell táplálkozniuk, de a rendszeres mozgás és az aktív társasági élet is sokat adhat ehhez.

Szemléletváltás

A jövő biztosan a 45 év felettieké, a fiatalok utánpótlása ugyanis folyamatosan csökken a piacon. Minél hamarabb sikerül mind a munkavállalók, mind a munkáltatók szemléletét átformálni, annál gyorsabban fordulhat át eredményesbe a két fél kapcsolata.  Ezzel a célkitűzéssel jött létre a Restart-Up, megoldást kínálva mindkét oldalnak.

Ez a közösségi önkéntes projekt azért alakult, hogy felszámoljon minden megkülönböztetésre irányuló gondolatot és olyan értéket adjon a munkavállalóknak, amelyek segítségével objektíven kitűnhetnek a többi pályázó közül. A kezdeményezés non-profit alapú, álláskereső 45 év felettiek működtetik: coach, karriertámogató, számtalan ingyenes tréning áll a regisztráltak rendelkezésére.” – vázolja a kezdeményezés lényegét Anikó, az egyik ötletgazda.

A projekthez csatlakozó munkaadók is sokat nyerhetnek: workshopok, auditálás segíti a cégek áthangolódását erre az értékes korcsoportra. „A munkaadók esetében érdemes a toborzás-kiválasztás módjára is hangsúlyt fektetni, azaz milyen technikák alkalmazhatók hatékonyan a 45 év felettieknél” – mutat rá a program összetettségére a szakember.

Értékes munkaerő

A kérdőívekből az is kiderült, hogy a munkaadók mely értékek mentén látják ezt a korosztályt. A lojalitás, a becsületesség, a precizitás, a fókuszált figyelem azok a jellemzők, amelyek egyértelműen megkülönböztetik a nagy tapasztalattal rendelkező munkavállalókat az Y generációtól. Lássuk a szakértő tanácsait, amelyek által az érintettek megmutathatják a bennük rejlő többletet:

1. A tudatosság fontossága

Érdemes már 35 év felett felkészülni a következő életszakaszra: egészséges életmóddal megóvható az aktivitás, a fizikai és szellemi fittség. Az ismereteket is hasznos frissen tartani, a gyermekek, unokák sokat segíthetnek például az internetes felületek vagy egy táblázatkezelő használatában.

2. A nélkülözhetetlen önbizalom

Az önéletrajzban illetve a motivációs levélben a szaktudásnak és személyes kompetenciáknak is ajánlott hangot adni: bátran tüntessük fel az ismereteinket, és azokat a projekteket, amelyek ezeket alátámasztják. Hangsúlyozzuk ki gyors alkalmazkodási készségünket, említsük meg, ha sportolunk, vagy közösségekbe járunk.

3. Szerezzünk pluszpontokat

A Restart-Up weboldalán regisztrálók egy részletes személyiségteszttel tehetik teljessé az anyagukat. Ez a teszt jól reagál a munkaadók részéről felmerülő kétségekre: megmutatja az többek között az adott munkavállaló stressz-tűrő képességét, spontaneitását, elköteleződését és reakciókészségét.

4. Éljünk a lehetőségekkel

A közösségi projekt számos ingyenes lehetőséget kínál, amelyeken érdemes részt venni: márciusban személyiségfejlesztő tréning, szimulációs interjúnap, és személyes konzultációs időpontok növelhetik a szenior álláskeresők értékét és magabiztosságát.

5. Legyünk őszinték

Az állásinterjún elengedhetetlen az őszinteség: akár a munkavégzést befolyásoló egészségi állapotra, esetleges átmeneti családi nehézségre vonatkozóan, akár a bérigény, vagy a munkaidő viszonylatában. Ha a jelölt nyíltan kommunikál, a jövőbeni munkaadótól is erre számíthat.

Milyen munka való nekem? – Töltse ki tesztünk, ami segíthet megtalálni az önhöz leginkább illő területet és munkahelyet.

Így kaphatjuk meg a legjobb bért

Cikkünkben megmutatjuk, hogyan kerülhetünk alkupozícióba a bértárgyaláson, és érhetjük el azt a fizetést, amit kitűztünk magunknak.

A bértárgyalás fogalma a munkaerőpiac változásával kezdi elnyerni valódi értelmét. „Korábban jellemző munkavállalói attitűd volt, hogy örüljünk, hogy van munkánk, illetve ha túl magas összeget mondunk, biztosan elvágjuk magunkat. Ez a hozzáállás többnyire oda vezetett, hogy mindenki szó nélkül elfogadta a megajánlott bért, a munkaerőhiány térnyerésével viszont egyre többen ismerik fel munkájuk értékét, és ma már számos munkakörben tágul a mozgástér, ami a fizetéseket illeti. Annál is inkább érdemes megtanulnunk eredményesen tárgyalni, mert felmérések szerint, aki jól képviseli önmagát, akár tíz százalékkal magasabb bért is elérhet” – kezd bele a témába Szerémi Péter, kommunikációs szakember.

Kezdődik

A bérről általában az állásinterjú végén, vagy csak a második, esetleg harmadik körben esik szó, ami munkavállalóként abszolút előnyös helyzetet teremt. A bértárgyalás ugyanis egyáltalán nem akkor kezdődik, amikor elhangzik maga a fizetés – már sokkal hamarabb! „A bértárgyalás abban a pillanatban kezdődik, amikor felvesszük a kapcsolatot leendő munkaadónkkal, akár az önéletrajzunk beküldésével, akár személyesen bemutatkozva egy szakmai eseményen, mivel ez az a pont, amikor elkezdjük magunkat pozícionálni. Mindez az állásinterjún fordul komolyra, hiszen az elérhető fizetés nagyban függ attól, hogy hogyan is képviseljük a piaci értékünket az interjúztató felé” – hívja fel a figyelmet a legfontosabb pontra Szerémi Péter.

Ahhoz tehát, hogy megteremtsük a szükséges tárgyalási alapot, tágabb kontextusba kell helyeznünk a bértárgyalást. „Ahogy az állásinterjú sikere a felkészülésen múlik, úgy igaz ez a bértárgyalásra is. Ismernünk kell a céget, a piacot, és a munkakör sajátosságait is, ahová jelentkeztünk, mivel ezek mentén tudjuk majd kiemelni azokat a képességeinket, tapasztalatainkat, és legfőképp eredményeinket, amelyek minket tesznek a legalkalmasabbá a pozíció betöltésére. Minél inkább képesek vagyunk szakmai bemutatkozásunkkal meggyőzni a munkáltatót, annál nagyobb eséllyel indulunk a számunkra ideális fizetésért” – fejti ki a szakember.

Lássuk tisztán a számokat

A kommunikációs tanácsadó szerint mindig várjuk meg, amíg az interjúztató felhozza a fizetés kérdését: „mindkét esetet ajánlott előre átgondolnunk, akár a bérigényünkre kíváncsi a kérdező, akár ő mond egy összeget. A hiteles reakcióhoz előzetesen térképezzük fel a szakmánkban jellemző bérezést, különösen akkor, ha hosszú ideje nem kerestünk állást, vagy épp magasabb pozícióra pályázunk. Nagyon sok helyről tájékozódhatunk, akár a munkáltatóról is gyűjthetünk konkrét információkat, de az online adatbázisok is segítségünkre lehetnek. Egy karrier coach is útmutatást adhat, vagy megkérdezhetjük egy ismerősünket is, aki hasonló iparágban dolgozik, hogy mit gondol, a mi hátterünkkel milyen fizetésre lehet számítani, majd eszerint helyezzük el magunkat.

A szakértők véleménye megoszlik arról, hogy egyetlen számot érdemes-e inkább megadnunk, vagy inkább a sávos bérmeghatározás a szerencsésebb. „Én a konkrét összeget javaslom, amit multinacionális cégnél bruttóban, kisebb vállalatnál pedig nettóban adjunk meg. Ajánlott azonban azt is hozzátenni, hogy ez a szám a béren kívüli juttatások függvényében rugalmas. Itt is visszautalnék a felkészülésre: akkor fogunk tudni teljes csomagban gondolkodni, ha előre tisztáztuk magunkban, melyek azok az egyéb juttatások, amelyek számunkra értékesek. Tekintsük át, mi az, ami a munkánk eredményes elvégzéséhez nélkülözhetetlen, mint például a telefon, a laptop, esetleg az autó, és melyek azok a tételek, amelyek nem szükségesek, de fontosak, mint a képzési vagy az egészségügyi hozzájárulás, az utazási költségtérítés, a home office, esetleg a sportolási lehetőség biztosítása. Elképzelhető, hogy nem ajánlják meg nekünk azt a bért, amire vágytunk, azonban az általunk értékesnek ítélt juttatások kompenzálhatják a különbséget” – osztja meg interjúalanyunk.

Áll az alku?

Amennyiben nem vagyunk elégedettek a juttatási csomag mértékével, több tényezőtől is függ, hogyan mehetünk tovább. „Ha hosszú ideje vagyunk álláskeresők, vagy más okból van nagy szükségünk a munkára, nehezebb helyzetben vagyunk. Ilyenkor jellemzően nem tudjuk olyan magabiztossággal képviselni magunkat, így nagy valószínűséggel az utólagos érvelésünk a magasabb bér irányában sem lesz igazán meggyőző, ezt szem előtt tartva fogadjuk el, vagy utasítsuk vissza az ajánlatot. Más rajtkőről rugaszkodhatunk el, ha van egyéb opciónk is, esetleg fix az állásunk, csupán szétnéztünk a lehetőségek között” – hívja fel a figyelmet Péter.

És hozzáteszi: „a legkönnyebb dolgunk akkor van, ha sikerült jól bemutatkoznunk, és egyértelművé tettük a munkavállaló számára, hogy szaktudásunk és tapasztalatunk miatt ránk van szüksége. Mondjuk ki, hogy mi nagyobb összegre gondoltunk, röviden utaljunk vissza a legrelevánsabb eredményeinkre, amelyek megalapozzák igényünket. Használati útmutatót is adhatunk magunkhoz: akkor tudunk motiváltak lenni és a korábban említett teljesítményt nyújtani, ha a juttatásokat tekintve megbecsültnek érezzük magunkat. Ha a HR vezetővel zajlik a beszélgetésünk, általában a béren kívüli tételekben számíthatunk rugalmasságra, leendő felettesünknél nagyobb az esélyünk, hogy a fizetés emelkedjen.”

Bármilyen ígéret hangzik is el, mindig kérjük írásban az ajánlatot. További alapszabály hogy végig fogalmazzunk határozottan, de maradjunk udvariasak. „Ez igaz abban az esetben is, ha néhány nap után válaszolunk a cégnek. Az elutasítást röviden indokoljuk meg, kifejezve, hogy bízunk az esetleges későbbi együttműködésben – ezzel nyitva hagyjuk a kaput arra is, ha esetleg a vállalat egy újabb ajánlattal jelentkezne nálunk” – tanácsolja a szakértő.

Milyen munka való nekem? – Töltse ki tesztünk, ami segíthet megtalálni az önhöz leginkább illő területet és munkahelyet.

Ha szeretne minden nap értesülni a legújabb állásajánlatokról iratkozzon fel az álláshírlevelünkre.

Kérem a legújabb állásajánlatokat!

Feliratkozom