Titkos jelek az állásinterjún
Vajon mi mindent árulunk el magunkról észrevétlenül az állásinterjún? Sokkal többet, mint hinnénk!
Ha az állásinterjúról van szó, mindig a mondandónkra koncentrálunk, és talán bele sem gondolunk, mekkora hatással van a beszélgetés kimenetelére a megjelenésünk, testtartásunk, ruházatunk, frizuránk, gesztusaink vagy épp az arckifejezésünk. „Kommunikációnk értelmezését sok esetben legalább hatvan, de bizonyos szakértői vélemények szerint akár kilencven százalékban a metakommunikációs jelek teszik ki. Ez nem is meglepő, hiszen az emberi nyelv mindössze százötven-kétszázezer éves, és évmilliókon át arra voltak elődeink ráutalva, hogy a metakommunikációból kódolják a körülöttük élők viselkedését” – hívja fel a figyelmet dr. Szvetelszky Zsuzsa, vállalati kommunikációs szakértő és szociálpszichológus.
Első benyomások
Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy már azelőtt bizonyos hatást keltünk, hogy megszólalnánk! „Ahogy kinyitjuk az ajtót, majd belépünk a szobába, annak rendkívüli ereje van, ezért érdemes gyakorolni. Árulkodik rólunk a testtartásunk – az egyenes, laza, magabiztos testtartás a legmegnyerőbb –, hogy hogyan fordulunk a többiek felé, és hogy felvesszük-e a szemkontaktust. A pupillánk tágulása vagy szűkülése is sokat mond a hangulatunkról, ezért érdemes már az interjú előtt úgy döntenünk, hogy kedvelni fogjuk ezt a helyzetet” – osztja meg dr. Szvetelszky Zsuzsa.
A kézfogásunk és a hangszínünk is beszédes, ahogy a szakember szerint az sem mindegy, hogyan ülünk az asztalnál beszélgetés alatt. „Testtartásunk tükrözzön nyitottságot, ami hölgyeknél természetesen nem vonatkozik a lábakra, azokat ilyenkor szabályszerűen keresztbe kell tenni. A karjainkat azonban ne fonjuk össze, ahogy kezeinket se kulcsoljuk, mert zártságot sugallnak, ami nem túl rokonszenves egy ilyen szituációban. Fontos azonban, hogy ne csak a saját kommunikációnkra figyeljünk, hanem a többiekére is, és próbáljunk meg hatékonyan kapcsolódni hozzájuk. Ehhez jó módszer az ún. tükrözés: a velünk szemben ülő mindig felvesz egy bizonyos testtartást, és egy adott ritmusban lélegzik. Ennek részleges tükrözésével (semmiképp sem utánzásával) olyan tudatalatti harmóniát teremthetünk, aminek pozitív hatása lehet a beszélgetés kimenetelére.”
Mintha…
Sikerünk sokszor lelkiállapotunkon múlik, és a jó hír, hogy ezt nem kell a véletlenre bíznunk. Amennyiben az állásinterjú előtt felidézünk egy olyan élményt, amelyben erősnek és eredményesnek éreztük magunkat, akkor a korábban emlegetett belépőnk is egészen más lesz, mintha kétségeinket ismételgetnénk magunkban. Ha biztosra mennénk, a beszélgetés előtt vonuljunk el egy nyugodt helyre, és két percre vegyük fel a sikerpózt: karjainkat V-t formálva emeljük a magasba, mintha épp győzelmet arattunk volna. Ez a rövid idő elegendő ahhoz, hogy bekövetkezzenek testünkben azok a hormonális változások, amelyek képesek viselkedésünket átírni, azaz sikerre hangolni.
„William James pszichológus több mint száz évvel ezelőtt írta le a mintha-elvet, amelynek lényege, hogy testi változásokkal befolyásolni tudjuk lelki folyamatainkat, hangulatunkat. Vagyis nem azért mosolygunk, mert boldogok vagyunk, hanem azért vagyunk boldogok, mert mosolygunk. Ha valaki hosszabb időre összegörnyed, a szervezete erre olyan változásokkal reagál, ami miatt romlik a hangulata, ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg a győzelmet sugalló testtartásnál. Használjuk tehát jól és fordítsuk a javunkra ezt a lehetőségünket” – tanácsolja Zsuzsa.
Mit veszíthetek?
Interjúra készülve mindig tartsuk szem előtt, hogy az interjúztatók komoly képzést kaphatnak metakommunikációs jelekből, így tudatosan figyelnek a jelöltek öltözetére, hajára, sminkjére, és messzemenő következtetéseket vonnak le ezekből. Az is előfordulhat, hogy előre beépített helyzeteket generálnak, pl. valaki kiborít egy pohár vizet, vagy elgurul egy toll – ilyenkor azt tesztelik, mennyire jövünk zavarba, mennyire zökkenünk ki. „Érdemes néhány tét nélküli interjúval gyakorolnunk, rutint szereznünk. Az interjúztatók sem tudják százféleképpen levezetni a beszélgetéseket, és pár alkalom után, némi tapasztalattal a hátunk mögött már jelentősen csökkentheti esetleges félelemérzetünket. bizonytalanságunk. Tanuljunk az egyes helyzetekből, ne pedig kudarcként éljünk meg egy visszautasítást, mert ez a hozzáállás is nagyban befolyásolja kisugárzásunkat” – fejti ki a szociálpszichológus.
És hozzáteszi: „a magabiztosság mindig nyerő, ahogy a természetes, kedves mosoly is. De ne próbáljuk megjátszani magunkat, inkább azon van a hangsúly, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet. Ha lámpalázunk van, egyszerűen valljuk be önmagunknak, és azáltal, hogy elfogadjuk, bele is nyugszunk, így már nem arra fogunk koncentrálni, hogy csökkentsük, hanem sokkal inkább magára a beszélgetésre fókuszálunk. A pozitív hozzáállás a kényelmetlen szituációkon is átlendít bennünket, például ha magukra borítjuk a kávét, nyugodtan nevessük el magunkat, vagy mondjuk el, hogy nagyon sajnáljuk, hogy így történt, és most mennyire zavarban vagyunk emiatt. Ahogy ennek az érzésnek hangot adunk, máris csökkentettük, és nyílt, őszinte benyomást tettünk a másik félre.”